Szatmárcsekei osztálytábor

       Kisebb viták mellett sikerült végül eldöntenünk hová menjünk nyáron osztálytáborba. Nagy nehezen egy olyan helyet találtunk, amivel a többség meg volt elégedve Így esett a választás az Isten háta mögött lévő Szatmárcsekére.       Minden július 23-án reggel 6 körül kezdődött a Keleti pályaudvaron. Kicsit fáradtan de mindenki ott volt, aki számított. Több óra utazás után végre megérkeztünk Szatmárcsekére, ahol a táborban már ebéddel fogadtak minket. Megpróbáltunk kipakolni, de inkább rendetlenséget sikerült csinálni, talán foghatjuk arra, hogy már strandolni akartunk. Este tábortűz mellett sütögettünk. Egy kutya is szegődött mellénk, akiről gondoskodtunk ottlétünk alatt.

       Másnap reggel meglátogattuk a Kölcsey emlékházat és a csónakos temetőt (a fejfák csónak alakúra vannak faragva). Ebéd után egy kis csendes pihenő volt, aztán irány a Tisza. Délután a fiúk (!) palacsintát sütöttek: lányokat megszégyenítő ügyességgel dobálták őket ide-oda, persze néha előfordult, hogy egy leesett…A következő napot a csoport egy része biciklizéssel kezdte (összesen 50 km oda-vissza) Csorodára majd Tákosra, ahol egy-egy régi és érdekes múlttal rendelkező templomot nézhettünk meg, és két biciklit sikerült ideiglenesen használhatatlanná tenni…A csoport másik fele? Nos ők mindezt busszal tették meg… Hazaérkezés után ismét a parton töltöttük délutánunkat, majd este a tábor kenyérlángost és pizzát sütöttek nekünk a kemencében.      Reggel gyalogtúrára indultunk Túristvándiba, hogy meglátogassuk az ott lévő malmot, persze a kutyánk is jött velünk. Visszabuszoztunk a táborba, és délután mi mást csinálhattunk volna, hát strandoltunk.

Utolsó nap kenuzni indultunk. Ez úgy egy óra utazással telt, aztán „oktatást” kaptunk: mit hogyan kell, és nekivágtunk az előttünk álló 24km-nek. Egyszer sikerült bokáig érő vízben borulnunk Ukrajna partjához közel. A többiek egész jól haladtak minket kivéve... Így hát egy emberünket kénytelenek voltunk lecserélni. Ezzel sem jutottunk sokra, mivel ő a két perc evezés majd  öt perc pihenés elvet követte. De a végén sikeresen beértünk. Ezek után visszasétáltunk a táborba, és mindenki erőt gyűjtött az összepakoláshoz. Néhányan úgy gondoltuk, nincs értelme lefeküdni aludni, mert úgyis nemsokára kelhetünk. Megpróbáltuk elfoglalni magunkat kisebb-nagyobb sikerrel. Lesétáltunk a partra, Fruzsi pókerben megverte a fiúkat, és sikerült a hódmezővásárhelyi szomszédokkal kijózanult állapotukban megismerkedni, hozzá teszem öt nap alatt csak ekkor láttuk őket józanon…     Szombaton korán reggel elindultunk, hogy sok-sok órás utunkat hazafelé megtegyük.

     Akik voltak, egy jó ideig emlékezni fognak milyen jó is volt ez a majdnem egy hét tábor, akik meg nem voltak ők meg bánhatják miből maradtak ki. Köszönjük Györgyi néninek és Zsófi néninek hogy elvittek minket, és kibírták velünk ezt az öt napot, ami reméljük sokáig jó emlékként fog megmaradni bennük.

Julcsi