Zsobok

Mucsiné Jusztin Erzsébet, SZMK elnök felhívására a Szeibel házaspár vállalta, hogy az összegyűjtött holmik egy részét elviszi Zsobokra. Tapasztalataikról így számolnak be:

Kedves Erzsi!

Néhány gondolat az útról!

Először is hálás vagyok Neked, amiért eljuthattam egy ilyen helyre, csak azt sajnálom, hogy Leilát hely hiányában nem vittük, hogy lásson Ő is egy kis más világot !!!!!!!!!!!!

Zsobok egyike azon kicsi falvaknak, a Királyhágón túl, a Nyugati Havasok lábánál /350 lélekszámú/, amiket a '80-as években Ceausescu ledózerolt volna, ha még marad rá ideje.

Ez a 350 ember úgy él ott, mint egy nagy család, akiknek a gyerekei ebbe a szórványiskolába járnak, 30 árva /vagy lemondott/ gyerekkel meg még 20 környékbelivel.

Amint a fotókról is látszik, egy gyönyörűen rendbe tett, tisztán tartott, gondosan  megtervezett épület, mely őrzi az ottani hagyományokat /kalotaszegi szőttesek, Kós Károly-i fafaragások, székelykapuk/.

Molnár Irma Tiszteletes asszony az, aki ezt az egészet elkezdte a '90-es évek elején, és azóta is teszi a dolgát. Egy komplett kis mikrogazdaságot hoztak létre, a saját malmukban őrlik a búzát, saját pékségben sütik a kenyeret. Van saját állatállományuk, a tej, túró, tejföl húsféleségről is maguk gondoskodnak, saját több hektár földjükön megterem a krumpli, zöldség... A munkaerő pedig az ottani emberek. Ott jártunkkor néhány apuka épp fát hasogatott az iskola udvarán, hogy meglegyen a jövő heti tüzelő az iskolában meg a templomban.

De még mielőtt azt mondaná valaki, hogy "Mire kell a segély, hisz "mindenük" megvan?"  csak egy mondat, ami szíven ütött a Tiszteletes asszony szájából: " A novemberi hónap jó meleg volt, nem kellett csak este 1 órára befűteni!"

Egyébként egy szóval sem panaszkodott, nem kért semmit, egy végtelenül művelt és kemény asszony. Amikor megkérdeztem, mi az, amire leginkább szükségük van, azt mondta, bármire, Ők mindennek örülnek.

Kicsit hosszúra sikerült a beszámolóm, de lényeg a lényeg, hogy mindenki nyugodt lehet, bármit küld: pénzt, ajándékot, ruhát cipőt, az jó helyre kerül, senki nem nyúlja le, minden a gyermekeké meg a rászoruló családokhoz jut. Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy menjen el, mert amit ott lát, az egy kis csoda a mai számító törtető világban. Ott kicsit megállt az idő.

Kellemes Ünnepeket kívánok!

Hajni