Bájos páros

Pest környéki diákélet

Ha egy téli reggel a gödöllői diák iskolába akar menni, csak kisétál a buszmegállóba, és pár perc múlva beér a suliba. Nyáron a kertváros tiszta utcáin fél óra alatt beérhet a város szélétől a központba. Az út aszfaltos, a fű zöld, a nyugdíjasok kertészkednek, minden idilli. A kisváros centrumában találjuk a Török Ignác Gimnáziumot, a mi iskolánkat.

Persze az élet itt sem problémamentes. Ha lekésünk egy buszt, bizony sokáig kell várnunk a következőre. Gyakran egy órát is. Az sem mellékes, hogy a helyi jegy ára 150 Ft. Nincs diákjegy, nincs „egymegállós jegy”, aki utazik, az fizet. Aztán az iskolában sem találunk mindent rendben. Emlékszem, milyen döbbent volt a német cserediákok arca az iskolai mosdókat látván. Hol van nálatok szappan, törülköző, papír? Hát igen, ez egy kicsit kelet-európai.

Néhány hétköznapi probléma után bizonyára azt gondolják, hogy Gödöllő egy piszkos, bűzös Pest környéki kis település. Tévednek. Gödöllő Magyarország egyik legfejlettebb harmincezres lakosságú városa. A Török Ignác Gimnázium pedig ott van az ország első ötven középiskolája között.

Iskolánk szerencsés helyzetben van. A helyzetet itt a közlekedés szempontjából értsük. Az épületet a városháza és a rendőrség szomszédságában találjuk. A busz és a HÉV-állomás is csak pár perc séta. És annak ellenére, hogy a város kellős közepén kaptunk helyet, egyáltalán nincs nagy forgalom az iskola körül. Ez annak köszönhető, hogy a Petőfi Sándor utca zsákutca.

Azt, hogy a Török Ignác egyike az ország neves középiskoláinak, biztosan nem a fekvésének köszönheti. Sokkal inkább a megbízható, konzervatív vezetőségnek, és jó tanároknak. Mi, diákok sokszor sokat panaszkodunk a rengeteg tanulnivaló miatt, de a statisztikák azt mutatják, van értelme. Sok jó tanulónak nem csak a magolásra van ideje. Láthatjuk, hogy hónapról hónapra megjelenik a Török Mozgó, az iskolai diáklap; állandóan frissül az iskolai honlap, és mindennap jelentkezik az Ignácrádió.

Mikor meghallgatjuk a sulirádió adását, átsétálunk a majdnem autómentes városközponton, vagy a kertvárosban biciklizünk, talán meg sem fordul a fejünkben, milyen szerencse itt élni, iskolába járni. Minden karnyújtásnyira van tőlünk. A városközpontban pár perc alatt gyalogosan eljutunk egyik pontból a másikba. És tényleg minden elérhető, amire szükségünk van. Még sincs nagy tömeg, zsúfoltság. Sok a virág, a park, és rendezettek az utcák.

Bájos városkánknak van még egy nagy előnye, csak harminc kilométerre fekszik Budapesttől. Jó ez az egyetemistáknak, munkavállalóknak, szórakozni vágyóknak, mindenkinek. Sokan panaszkodnak a nagy átmenő forgalomra, de hála a szélnek, ez nem rontja a város levegőjét. A főváros közelsége jót tesz a turizmusnak, minden évben rengeteg látogató  jön ki Pestről. A testvérvárosok polgárai is szeretik Gödöllőt, ami nem is csoda, hiszen kis városkánk rengeteg programot és látnivalót kínál.

Biztos elfogult vagyok, de sokkal szebbnek, igényesebbnek, és tartalmasabbnak látom Gödöllőt, mint a szomszédos településeket.Természetesen sokat kell még fejlődnünk, hogy igazi uniós kisvárossá váljunk. Én is várom, hogy felújítsák az iskolai mosdókat, de arról sem feledkezem el, hogy ősszel két új tantermet kaptunk. Büszke vagyok a helyre, ahol élek, tanulok, azt hiszem, ez így normális, mert van mire.

Nagy Eszter 11.A