Hagyományosan az év végén kerül sor az 5.a. osztálynak szervezett, az ókori görög mitológiát megidéző titokzatos beavatásra, az alvilágjárásra. Az alábbiakban az egyik „túlélő” visszaemlékezései olvashatók…
November 30-án elérkezett a számomra év eleje óta várt alvilágjárás. Először az iskola előtt vártuk, hogy beengedjenek minket. Sajnos kint nagyon lassan telt az idő, mert már meg voltunk kergülve a várakozástól.
Majd mikor bejutottunk, felmentünk a rajz terembe és ott vártuk, hogy hat óra legyen és elinduljon az első pár. Mi nem párban, hanem hármas csapatban mentünk. Elég korán sorra kerültünk és mire észbe kaptunk, már csak öt perc volt az indulásig. Ekkor lettünk igazán izgatottak. Mikor elindultunk a félhomályban, az ijesztő zene hallatán, megfordult a fejemben a gondolat, hogy visszafordulok. Először Püthia jósdájába tértünk be, majd Ariadnéhoz. Mindketten hasznos információkat adtak a továbbjutáshoz.
Utána betértünk a Kerberoszhoz. Ezt követően eljutottunk a Moirákhoz, akik elmondták a kijutáshoz szükséges áldozati ital összetevőit. A halottakat játszó nagyok állandóan ijesztgettek minket az oszlopok és ajtók mögül, ami miatt folyamatosan ingadozó lelkiállapotban jártuk végig az iskolát. Ezután találkoztunk a minket akadályozó szirénekkel. Közben szorgosan gyűjtögettük az áldozati ital hozzávalóit.
Mikor végre lejutottunk a földszintre, a Minotaurusz labirintusában találtuk magunkat. Onnan be szerettünk volna menni egy titokzatos terembe, de kiküldtek minket és azt az útbaigazítást adták, hogy vissza fogunk még térni oda. Ezután el kellett készíteni a leginkább limonádéhoz hasonló áldozati italt és meg kellett válaszolnunk egy találós kérdést. Sajnos erre nem tudtuk a választ, ezért be kellett mennünk abba a titokzatos terembe, melyről kiderült, hogy a Tartarosz. Itt a nehéz feladatok ellenére is jól szórakoztam. Miután sikerült elvégeznünk a kemény munkát, megismertük Medúszát. Onnan Hádész birodalmába jutottunk, ahol az utasításoknak megfelelően odaadtuk az ajándékot, ezáltal megmenekültünk az Alvilágból.
Nagyon élveztem a programot, a sikoltozásnak köszönhető torokfájás ellenére is. Szerintem ügyesek voltak a nyolcadikosok és egy maradandó élményt szereztek nekünk. Kár, hogy jövőre már nem vehetek részt ezen a programon.
Sipos Dóri (5.a.)
