A Richter Gedeon Alapítvány a „Magyar Kémiaoktatásért” néven díjat alapított az általános, közép- és szakközépiskolai, valamint szakgimnáziumi tanárok részére, amelyet 1999 óta minden évben nyilvánosan meghirdet. A pályázaton javasolt tanárok közül az Alapítvány kuratóriuma azokat választja ki díjazásra, akik több éve elismerten a legtöbbet teszik a kémia iránti érdeklődés felkeltésére, a kémia megszerettetésére, továbbá akiknek tanítványai sikeresen szerepeltek a hazai és a nemzetközi kémiai jellegű tanulmányi versenyeken.
Ebben az évben a Magyar Tudományos Akadémián tartott díjátadón iskolánk tanára, Karasz Gyöngyi is átvehette a rangos elismerést.
Gratulálunk, további sok sikert, és hálás tanítványokat kívánunk pályáján!
Karasz Gyöngyi tanárnőt a díjátadón volt tanítványa Bajczy Levente köszöntötte, akinek a beszédét az alábbiakban közöljük:
„Karasz Gyöngyi Tanárnő – számomra Gyöngyi néni – a gödöllői Török Ignác Gimnázium matematika – kémia szakos tanára, akinek segítsége nélkül sosem juthattam volna el oda, ahol most vagyok: OKTV győztesként és nemzetközi diákolimpikonként állhatok most itt.
Amikor hetedikben az addigi természetismeret helyett elkezdtük a természettudományos tárgyakat részletesen, és tárgyakra bontva tanulni, nem úgy tűnt, hogy én bármire is vinném a kémiával – az első témazáróm egy gyönyörű duplaegyes lett. Ennek ellenére megszerettem a kémiát, amit főként tanáraimnak köszönhetek – Kalocsai Ottó Tanár úrnak, aki nekem a „hivatalos” kémiatanárom volt, illetve Karasz Gyöngyi Tanárnőnek, aki Ottó bácsival együtt végigkísérte pályámat, mindig készen állva a segítségre, támogatásra, biztatásra.
Gyöngyi nénivel először nyolcadikos koromban találkoztam, amikor is a Hevessy György kémiaverseny iskolai fordulójára készültünk, és egy típusfeladat megoldására voltunk kíváncsiak, amiről tudtuk, hogy neki van egy jó taktikája rá – ebben az évben jutottam be ugyanezen a versenyen egy másik osztálytársammal együtt az országos döntőbe, ahol mindketten kiemelkedő helyezést értünk el – ezt az eredményt csak annak tudom tulajdonítani, hogy délutánonként, sőt néha hétvégéken és szünetekben is hajlandók voltak velünk foglalkozni. Mindketten nagyon sokat áldoztak a szabadidejükből ránk, és ennek meg is lett az eredménye – osztálytársammal közösen összesen 10 olimpiai helyezésünk van, illetve három évben is benne voltunk mindketten a kémia OKTV döntőjében, nem is említve, hogy osztálytársam bekerült a cambridge-i egyetemre.
Bár Gyöngyi néni nekem hivatalosan sosem volt tanárom, mégis sokkal közelebbi kapcsolatban állok vele, mint bármely másik volt tanárommal – és ennek csak egy nagyon kis része az, hogy nagynéném volt osztályfőnöke is egyben. Az együtt töltött 5-6 évben végig tudtam, hogy számíthatok rá akár szakmai, akár szervezési, akár magánproblémákkal – sosem felejtem el, hogy szüleim véletlenül tőle tudták meg, hogy összejöttem az első barátnőmmel…
Azt, hogy mennyi mindent tett értünk az évek során, össze se tudom számolni. Szervezett nekünk egy látogatást a Debreceni Egyetemre, ahol belehallgathattunk néhány előadásba, részt vehettünk gyakorlatokon, laborokon és szemináriumokon néhány nap erejéig – ez az élmény a mai napig meghatározó emlékként él bennem. Mindig szólt felmerülő lehetőségekről, akár versenyek, előadások, ösztöndíjak vagy pályázatok legyenek. Ha bármihez szükség volt akár pénzügyi támogatásra (mint például versenyek, utazások költsége), akár támogatólevélre, vagy teljes pályázatra – mindig segített, támogatott, egyengette előttem az utat.
Természetesen nem csak szakmailag számíthattam rá. Amikor versenyekre utaztunk, vagy csak a szertár előterében számunkra kikészített asztaloknál ültünk, mindig jó hangulatban tudtunk beszélgetni. Ő is jól szórakozott, amikor osztálytársammal egymást hecceltük különböző dolgokkal, sőt, be is kapcsolódott néha – az én bénázásomon, vagy osztálytársam néha túlzásba vitt önteltségén sokszor tudtunk együtt nevetni.
Bármilyen verseny után is legyek, első dolgom mindig az volt, hogy Gyöngyi nénivel tudatom az eredményét – mindent olyan pozitivitással és örömmel fogadott, amit szinte elképzelni sem lehet. Ha épp sikerült valami, akkor együtt örült velünk, ha épp nem, akkor pedig mindig segített a csalódottságon, ha beszéltem vele. Amikor közöltem vele a hírt, miszerint én nem a kémiával szeretnék a továbbiakban főként foglalkozni, hanem az informatikával, ebben a döntésben is 100%-ig támogatott – és igazán tőle jött az az ötlet, hogy az informatikatudásomat a kémiával ötvözzem majd egyszer, és valami olyan helyen helyezkedjek el, ahol mindkettőt használni tudom.
Összességében, Gyöngyi néni személye volt számomra az egyik legmeghatározóbb élmény az egész középiskola alatt. Ezért is, őszinte örömmel hallottam a hírt, miszerint ő kapta ezt a díjat – szerintem nincs tanár, aki nála jobban megérdemelné. Köszönök szépen mindent, Gyöngyi néni, és nagyon gratulálok!”
