Az idei tanévben ismét sikeresen pályázott iskolánk a „Határtalanul!” programra. A hetedik osztályosok március közepén utaznak Zsobokra.
2012 decemberében döntött úgy az akkori 7. osztály összes tanulója és a gyerekek szülei, hogy a gyermekotthon kis diákjainak cipősdobozban visznek karácsonyi ajándékot. Tavaly pénzt gyűjtöttünk a gyermekotthon számlájára.
Decemberben azt javasoltam, készítsünk ismét cipősdobozokat. A 8. és 7. osztály diákjai lelkesen hozták a zsoboki gyermekotthon lakóinak a karácsonyi meglepetéseket. Így az otthon összes gyermeke a karácsony előtti hétvégén apró meglepetésekkel teli cipősdobozt kaphatott.
Köszönöm diákok, tanárok és szülők munkáját, akik segítettek, hogy idén karácsonykor is minden zsoboki gyermek saját kis ajándéknak örülhetett.
A következő kisfilm megtekintése legyen példa mindenkinek arra, szeretni és önzetlenül adni a legnagyobb értékek egyike.
Törökné dr. Bodzsár Mária
Karácsony Zsobokon
2014 karácsonyán megint egy autónyi ajándék indult útnak Erdélybe, a Bethesda Gyermekotthon lakói számára. Lakner Tibort, az egyik ’szállítót’ kérdeztük a kezdeményezésről.
Ki kezdeményezte az ajándékozást?
A szeptemberi szülői értekezleten hangzott el, hogy az iskola pályázott a Határtalanul! programra, és nyert is támogatást. Így a hetedikesek márciusban Zsobokra utazhatnak, ahol megismerkedhetnek a gyermekotthon lakóival, közös programokon vehetnek részt, együtt emlékezhetnek meg az 1848-49-es szabadságharcról. Itt merült fel először a szülők részéről, hogy a korábbi évekhez hasonlóan előzze meg az utazást egy karácsonyi ajándékozás.
Mennyi ajándék gyűlt össze?
Hatvankilenc névre szóló csomagot gyűjtöttünk össze. Még december elején felvettük a kapcsolatot a gyermekotthon vezetésével, akik elküldték az ott lakó gyerekek nevét és korát, így tudtunk a hetedikesek és nyolcadikosok, valamint két tanár segítségével mindenkinek személyre szóló ajándékot készíteni. Néhány szülő küldött még egyebeket is: ruhákat, játékokat, de egy komplett számítógép is bekerült a csomagtartóba. Köszönet Mindenkinek a részvételért és a támogatásért!
Ki vitte el az ajándékokat, és mikor?
A 7. a. szülői közösségéből két apuka, Farkas Tibor és jómagam indultunk útnak a csomagokkal a Karácsonyt megelőző szombaton.
Milyen volt az út?
Debrecenig gyorsan haladtunk az autópályán. Utána jelentősen csökkent a sebességünk, mivel az ünnepekre Romániába hazatérő vendégmunkások elég sokan voltak az úton, és a településeket elkerülő utak nem lévén, hosszú szakaszok lakott területen belül vezettek. Végül kényelmesen, három rövid pihenővel együtt hét óra alatt tettük meg a 380 kilométeres utat. Odafelé velünk volt az időjárás is: jó körülmények között autózhattunk. Másnap, hazafelé, a Király-hágó előtti szakaszon erős hóesésben kellett jönnünk.
Hogy fogadták a gyerekek?
A gyerekek nagyon lelkesek voltak, és főleg segítőkészek, amikor a csomagokat a kocsiból ki kellett pakolni. A legkisebbek, azaz az óvodások is szaladtak, hogy le ne maradjanak a karácsonyi papírba csomagolt tarka dobozok cipeléséről. Persze csak Szentestén bonthatták ki az ajándékokat, de az öröm már így is látszott rajtuk.
Milyen a gyermekotthon?
Az otthon nagyon szép és tiszta, nem véletlenül említi úgy Zsobok honlapja, mint a település egyik díszét és büszkeségét. Látszik, hogy az itt dolgozók és itt lakók törődnek a környezetükkel és próbálják a lehető legszebbé és legbarátságosabbá tenni. Beszélgettünk az otthon vezetőjével és több ott dolgozóval, az iskolában tanítókkal, néhány falubelivel, és mindannyian megerősítették azt a benyomásunkat, hogy az otthonban lakók jó kezekben vannak. Sajnos az ott töltött idő nagyon kevés volt ahhoz, hogy megnézzük, milyen szobákban laknak a gyerekek, de láthattuk, amint valaki a közösségi helyiségben a zongorán gyakorolt, és a kantinban megkóstolhattuk a szakács néni főztjét is. Engem személy szerint nagyon megragadott az étkezőben kifüggesztett tábla, melyen a gyerekek születésnapjait gyűjtötték össze fényképekkel, hónapok szerint csoportosítva.
Ajánlom mindenkinek, hogy ha lehetősége van rá, nézze meg személyesen, mi történik ezen a kis erdélyi településen. Őszintén remélem, hogy magam is hamarosan újra ellátogathatok Zsobokra és részese lehetek az ottani hangulatnak.
Köszönjük szépen mindenkinek!
Südi Bea
